Repülés

Csütörtök reggel négykor keltünk és indultunk a reptérre. Előző este már felmentünk Budapestre és ott aludtunk egy hotelben. A reptéren nagy nehezen megtaláltuk az AFS önkéntest, aki segített nekünk és odaadta a szükséges hivatalos papírokat. A bőröndöm egy kicsit túlsúlyos volt, de szerencsére nem volt probléma belőle. Utána elbúcsúztam a szüleimtől - ami elég nehéz volt -, majd nekivágtam egyedül a 28 órás útnak. A gépem 6:35-kor indult Párizsba. Az út ¾-ét végig aludtam, utána meg reggeliztem. Párizsban elég kevés időm volt átszállni, úgyhogy sietnem kellett, be is álltam pár ember elé az útlevél ellenőrzésnél, de senki sem volt mérges. Párisból 11 óra hosszú volt az út Houstonba. Kényelmes ülések voltak és a TV fejtámlákban egy beépített eszköz, amin lehetett játszani, zenét hallgatni, filmet nézni, vagy a térképet figyelni, hogy éppen merre járunk. Mellettem egy orosz férfi ült aki elég idős volt, 70 év körüli. Nem beszélt semmit angolul, de nagyon kedves volt, mindig segített levenni /feltenni a bőröndömet, kidobta a szemetemet. Az út nagyon gyorsan eltelt. Olvastam, filmeket néztem, zenét hallgattam, aludtam és persze ettem. Kétszer kaptunk főételt, de emellett többször chipset, sütit és fagyit. Houstonba helyi idő szerint kettőkor érkezem meg. Nagyon sokat kellett várnom a VÁM ellenőrzésnél. Ott is nagyon kedves volt az ellenőr, valamit elfelejtettem kitölteni a VÁM nyilatkozatban, de segített benne. Ezután megkerestem a bőröndömet, az AFS pedig várt már rám. Kansas Citybe már nem egyedül repültem, hanem három lánnyal Dániából, 5 cserediákkal Spanyolországból és 1 lánnyal Szlovákiából. Kaptunk fejenként tíz dollárt, hogy vegyünk a reptéren ebédet. Ezután elég sokat kellett várnunk, ráadásul a késett is a gép. Beszélgettünk, ettünk és aludtunk. Kansasbe elég későn érkeztünk meg, a reptérről egy hotelbe vittek minket, ahol kitöltöttünk pár papírt, utána hazavittek minket a fogadócsaládok. Nagyon remek fogadócsaládom van, imádom őket! Róluk legközelebb…